Összekarcolt, kis hazám,
mint a madár fönn a fán,
dobogsz zöldbe rejtve,
s átszakadsz, mint hajdanán,
az óvkodó lomb falán,
levélbe tekerve.
Összekaszabolt hazám,
sebzett madár fönn a fán,
gyolcsba vagy tekerve.
s mintha visszahallanám,
úgy zúg felhők hajlatán
őrizőid lelke.
Zúg, Barátom, az őrizők lelkével zúg Március!