Belé vetítem magam. Befogad, majd
a finomra hangolt psziché a saját
arcával sugároz vissza — engem. A
könnyednek induló mentális játszma
a kölcsönösségtől észrevétlenül
és magától értetődően válik
abbahagyhatatlanná. Tükrözések
és azonosulások oda-vissza
pattogó pingponglabdái bombázzák
az én-határokat, amíg egészen
egymásra nem nyílnak. Egy a kettőben
és kettő az egyben. Teljes szimbiózis.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nekem a címe: Teljes szimbiózis 🙂
Drága Mari, nem akartam már a címben lelőni a poént. 🙂
Köszönöm jelzésedet!