amikor az éjszaka elrágja a nappal köldökzsinórját,
akkor kezdődnek az igazi álmok, amiket én irányítok.
a valóság kellékei között szófogadó szavakat sugároz
az értelem. elmúlás nélkül gondolok rád. folyamatos
jelenidőben zuhog szemhéjam alá rólad a kép.
pórusaidban új életre kel a nyár, szabad rétjén
meztelen táncol a törvényeket fölülíró szenvedély,
hőjétől megszilárdul ez a költemény. ceremóniáktól
mentes ünnepként beszélek rólad, s ha mégis elragad
a hév, emléked forró hajlatába simulok, kitakarom
magunkat, hogy a hűs levegő friss oxigént cserélhessen
vágyunk sejtjeivel. nem törődünk az ízületekben
szenvtelenül kopó ifjúsággal, isten malmaival, amik
gyorsabban őrlik az időt, amit együtt tölthetünk.
önfeledten kalandozunk egymás testén, a napszakok
rajongva vesznek körül bennünket. el nem küldött levél
vagyunk, ami túléli a feladót és a címzettet.
13 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez elképesztő! Méghogy véletlen 🙂 Gyönyörű képek, méltók az érzéshez 🙂 Ölellek és örülök, hogy olvashattam 🙂 mp. Vacskád
Drága Vacs, jöttöd nekem volt öröm, ahogy mindig is öröm vagy… köszönöm értő-érző olvasásod, s hogy együtt vagy velem most is, amikor boldog képeimmel jövök… eleget tapasztaltam a hiábavalóságot… de úgy van az, hogy a boldogságot is csak akkor képes felismerni az ember, ha volt része az ellenkezőjében is… mint tudjuk, nekem volt… de hát kinek nem? ömp4444444444444madarad
Ez gyönyörűszép, Marim! Sok ilyet szeretnék még olvasni!!!!
Drága Ibikém, én pedig szívemből mondom: sok ilyen ihletésű verset szeretnék még írni 🙂 Ölellek!
törvényeket fölülíró
TÚLÉLI
Úgy legyen, Tibor… úgy legyen!
“el nem küldött levél
vagyunk, ami túléli a feladót és a címzettet.”
Csattan, mint egy szép pofon.
Huh, pedig nm pofonnak szántam 😀
A változás csalhatatlan jele, ha az ember elhagyja a régi szavait és újakat kombinál.
Ideje volna már, azt mondod, KŐm? merengőzöm ezen…
Fájnak ezek a sorok, Donitám, megöli reményemet. De közben boldog is vagyok, mert nem vagy magányos, hála légyen annak, aki ilyen nagy versre ihletett. Mindörökké Jocinkéd
“önfeledten kalandozunk egymás testén, a napszakok
rajongva vesznek körül bennünket. el nem küldött levél
vagyunk, ami túléli a feladót és a címzettet.”
Újabb csoda… 🙂 Ölelés: Vali
Köszönlek, drága Valikám. boldog vagyok, hogy rád találtak gondolataim. Ölellek: Marid