itt a friss kenyér illatának sincsen hazája
hajnalban kelők elgyötört hangján beszél a szél
mégis bicska helyett minden reggel
kinyílik a szívek fölött a reménykokárda
hiába csalja tőrbe az álmokat a vasárnap
józan csönd tapasztja be az asztal körül ülők
száját és a képviselők cselszövéseit
hitelkérelmeket ír az idő elmúlt nyarak
vérforraló érintéséig nyújtózik a strand
lépcsőjén szerelmi sérüléseket nyaldos a víz
de nem súgja be kövek tüntetéseit a part
6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“kinyílik a szívek fölött a reménykokárda”
mégis kinyílik…
mégis minden reggel kinyílik, Tiborom…
bizony elégikusak azok a hajnalok:) és csendesek:) Hogyan lehet néhány sorban ennyire kifejezően megmutatni milyen is ez:) Hát így… 🙂 Ölellek és mp. Vacskád
Köszönöm, DrágaVacs, hív figyelmedet, szívbéli szavaidat. ömp4444444444madarad
Kedves Mária … erre mondják igaz, hogy a szó a legfélelmetesebb fegyver … itt elégikus hajnalba öltöztetve … szokatlan számomra, a részedről.
Bizony, ez így igaz, kedves jó Vincze… szokatlan? nem is tudom… változunk mi magunk is, s ennek a változásnak a lenyomata ez a vers is… köszönöm szavaidat. szeretettel: Mária