Köztünk él és elkísér.
Arcán hűvösen lebbenő
fátyol, át nem látható.
Jószándékkal övezett pályán
kőmadarak repülése.
Paradicsom helyett alma.

A Nap hajnalt olt ma
a kormos villanykörtékbe.
Kinyújtott kezedben
fehér gyolcs, lágy korbács,
bőrkötésben levendula –
vesztőhelyek téli illata.

Bűnben állok, mikor eljössz –
földig érő alázattal
leplezem a szemérmem.
Fellépek a dobogóra.
Okom van a boldogságra –
nem lehetőségem.