akácok alatt asztal rajta abrosz
lankadt szárnyú vászon-albatrosz
ott ultiztak a fröccs-barátok
mellettük teknő két bakon
abban mosott minden lakó
és gatyák lógtak madzagon
még nem volt TV a rádióból
zene szólt és demagógok
a budiban (a folyosón hátul)
szögön újságpapír lógott
hintalovon ültem billegő világ
füst és csóka szállt a ház fölött
nem mondtak mesét a dáliák
csupán egy rozsdás csap böfögött
nagymamáink rétest sütöttek
illata az eresz alá rakott fészket
ott kelt ki a vasárnap délelőtt
és a falon mint gyíkok cikáztak
izgága repedések
Visszavittél egy megállított korba, Istvándorom. A szerény körülmények ellenére nagyon is biztonságos kor volt… ölellek: KedvesMarid
Itt is, most is megröptettél, Barátom: vissza az időben.
Csodálatos hangulatot varázsoltál, egykorúak lehetünk körülbelül.