várandós a tavasz
születőben a nyár
könnyes az ég szeme
esőre áll
fedél alá húzódnak
madarak angyalok
a vízfüggöny szétnyílik
olvadt üveggyöngy potyog
hajladozva hódolnak
szomjas levelek
áttetsző cseppekben
maga az élet pereg
megszelídült felhők elé
szivárványt festesz nekem
napfény csókol arcon
az örök szerelem
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Visszhangzik bennem. “örök szerelem”… ölellek
énisénis
örök…
Ahogy Mari írta, visszhangzik bennem is.
sziasztok! köszönöm szépen, h nálam jártatok.