/József Attila nyomán/

1
Bitómtól eloldott kötél a lélegzet
kezemben a föld vászon és ecset
rám szállott katicabogár
és szempilla a csend
háromszor fújtak el
Mielőtt kívántak
sötét csipás szobáiban a reggelekben
Virradatig virrasztó felem megnevezetlen

2
a dac az alázat a szerencsétlenség
maszatolt előke gyermekszáján nevem
talpa alatt reccsent csigaház nemem
Feslett kópiáin őszségem fegyelem
a putrik hűtlensége romba dőlt mennyem
Nem vallja a világ se álma rendem
bilincsbe csuklott test a kegyelem
Kárhozott szirének síratnak pokolvégeken

3
szikkadt vagyok morzsált kenyérhéjamon
idejét múlt teltséggel üdvözölnek a hetek
tenyerem gyűrött fejkendőm és száradt festék
Elpecsételt bizonytalanság és búzaszem ha eszem
fürdővízben oldanak a hozzámdörgölődzött halottas énekek
arany érmék szememen a látomások
úgy hagytok magamra rokonaim
Mint nyomát a láb amerre sose jártok

4
kitoloncolt erdőik lapjait nyúzzák a szelek
fejszékként borzongott nyers karok a lelket
szorított fogakkal az Isten rámharap
dolgában dorgál és csorbult gumóin cafatom
Determikus imposztor dekadenciája
háta mögött sért róla minden szóbeszéd
elferdült arcán görnyed a segítségkérés
Védném de a szavak zebráinak árkaiba töm

5
gyökereihez hajtottam fejem a nyárban
maga is lakhatatlan és élhetetlen
rokontalan és bűbájában is magányos
Kémcsövei virágok közöttük esik-bukik
belém ha a hervadás botlik nem csodálkozik
hajammal takart szemem vaksága őrzi
melengetett szénszitálását a télnek
Engem sosem látott fehérnek

6
nem voltam jó se szürke egérnek se patkánynak
Dorombolt fekete macskája jobbról jöttem
az emberek utamból mindig balra kerültek
Egyetlen lázam volt az éhség
az árvaság hozzám szelídült ordas hiéna
pusztáimra csalt elefántok az angyalok
agyaraikból díszes mankót faragnak a vágyak
Míg szükségeim neki adnak minden lánynak

7
hűtöttem homlokát a hazugságnak
elfolyt magzatvize könnyesős képű ereszcsatornáinak
a meddőség célt talált köszvény íjaim ujjaim között
tükörképe zöldhályogos szemű ítélet igazának
kettős vizeslepedőként takart falú mészfalán
nem fogott rajtam koldusság sem emberség
tőlük szűz aggságom és minden szépem
Ha romlottam értetek miattatok vett kézbe a züllés

8
Nem jutott csak egy arc ezzel is beérem
égi egyenlítőin a szárnyalás keresztmetszetét herélem
nem sápaszt az öröm nem ijeszt se bú se karma
fejtetőmön a glória udvari-bolondos csengő sapka
úgy táncolok ahogy a mindenség akarja
a megszánás filléreit perselyébe vetem
ha én nem legalább Ő igyon és Ő egyen
Kire keresztjeimet keneteimet kínomban vetem

9
edzett vasat meghajlított a szerelem
Embernek férjnek apának látott búbig porban
cifrált alkonyokat kereszteltem a nyomorban
a vívódó világosságtól meghatódtam
magamat vetettem ha támadtak
csordákként gyökereimre egyben nem tagoltan
a dátumozott napok csapágyaiban izzó lövedéke voltam
élő tudatában is holtan

10
úgy kerestek mint akit soha el nem veszítettek
úgy szerettek mint akinek nem volt apja anyja
egy állam gondoz és tesz mindenki elé asztalra
társtalan is cirmos gúnárszívűségem ravatalra
vacsorához terít tanítványainak az elragadtatás
s ha mégis jobban akarnak látszani visszaeső bűnözőknek
mindegy lesz számot adni a sosem késő időnek
a purgatóriumban talált tárgyaik osztályában belőlem felelnek

11
boldogságuk sértett gyermek mint akit sose engeszteltek
Én mégis ölre fogtam lágy vérük vértjük csalárdságát
nevet adtam nekik türkizt mahagónit bűnbánó lilát dália sárgát
Imbolygó dús árnyuk vitték vásárra
kufák köpenyét tapostam sarkukban csüngve
haraptam hunyorgó göndör tócsákba
elátáztatott kereteik és alakuk mása hulló December
számból olvasott test a szó a bűnösök bibliája eszméletlenül

12
egy világszéli akolban szálkaélen lakom
leveleket fest a fagy rajtam fényes ablakon
a sugallatok rablók tömött zsákjaiktól menekülnek
Kincstáraimból a színek ellenem szegülnek
rózsáskendőim láttán szögeikre szögezett Jézus elpirult
magvaival a mának új teremtés kertjében virult
gerendáin én állok bakot romlásának
ha könyörgök értetek és ti elhallgattattok.