Bölcsek a fák, mint az
évelő istenek,
óriás vásznukon
örökké festenek:
prüszkölő tavaszt és
tűzujjú nyarat,
zöldellő ágaknak
folyondár hajat,
füttyöt a madárnak,
fészkének helyet,
bő ölű őszt és nagy
galléros telet,
nagy bokros vízpartot
gyönyörű tüzet,
röppenő levelet
zöldellő rügyet,
hűsítő szellőt és
szomjoltó vizet,
sokat az örömből
s mindegy, hogy kinek.
Őriznek mindent,mit
az Isten adott
őrzik az ágak közt
fészkelő Napot.
És te is őrzöd, Barátom.
A fákat IS.
Mitykám, köszönöm, hogy verseltél a fákról, amiken a madarak megpihenhetnek… ölellek: Madárlány