1) lyukat kapar a fal tövében
az ujjaiból kiserkenő vért
frissen mosott hálóingébe
törli a szavak börtönéből
így keres valóságosnak tűnő
kiutat minden éjszaka
s talál a bentinél is erősebb
áttörhetetlen falakat
2) az éjjel csőtörés volt
az egész világot ellepte
a víz a halak és a madarak
nem győztek inni a szerelő
jött és intézkedett azt
mondta legközelebb zárjam
be jobban az ablakokat
3) a folyót kérdezd a fákat
a vízbe néző házakat az égbe
kapaszkodó tornyokat a falhoz
lapuló ajtókat a félig behúzott
függönyöket a süketnéma
kapucsengőket a jövőket és
a menőket honnan kerültek
elő és merre jártak eddig
én itt voltam mindvégig
Hangosan bravó-zok!
Ez remek, Anikó!