Fűtő kell az Élet nevű tőzegbányának,
nem sújtólég,
valahol mélyen a földalatti terek
egymásra feszülésében.
Komolyat játszó, kockázatmentes,
faltól-falig tekintettel,
éjszaka is Holdtalan kőrojt mintát utánoz,
mert tudja – legalábbis azt feltételezi -,
hogy a zöld-mohás oldal
egymásra gyűrődött csíkjai,
vaskapoccsal kötik tökéletes egységbe,
kimentik minden bizonytalan másból.
Élet tőzeg után! Vigyázat, robbantás!
S lám, még talán ott,
az élettelen porsörétben is létezhet.
Ám a szétesett, fekete púderszemcsék
egyesítésén már senki nem ügyködik.
Talán, az odalátszó lugas alatt
fehérre meszelt szélű, jelentéktelennek tűnő
utacska választása célszerűbb lett volna
a betagozódásnál,
de aki a tőzegséget választja,
ne csodálkozzon
saját festett rózsaszín rácsos keretein.
Nem, semmiképp sem sújtólég, Barátom.
Itt is köszönlek, Barátom! 🙂