jó cimborám mit szólnál
ha itt ennél a vén kolompnál
jazz-muzsika hangja szólna
charlie szaxofonja
és elsüllyednénk mi ketten
egy fotelnyi mélyben
bong egy slukk és ismét bong
kong és bong
a nagy kolomp
nyálas pipádat a számba nyomod
ha már túlszívtad
magadat
s a száraz fű bőrödbe váj
mint kender kötél
a hasznos
sativa sativa
bealszunk mi ketten
sorra
ma éjszaka te jutsz az eszembe
bongjon csak a nagy kolomp
és charlie parker szaxofonja
improvizálj fegyenc
lullaby
lullaby
ez az éj mi ránk vár
mint egy nagy áruház
és itt lesz Carl Solomon is
veled velem a zárt osztályon
a végkiárúsítás után
amikor a polcok már mind üresek
és vonalkódokat vibrálnak a fáradt
neoncsövek
leül közénk whitmann is
a parkolóban már telihold van
kígyózó bevásárlókocsik
aprópénz sóvárok
és laposra taposott sörös dobozokat
számolgat egy ócska csavargó
nyitásig
minden angyal korrupt
üvöltöd hisztérikusan
és én hiszek neked
itt ennél a vén kolompnál
2009.04.05.
Én minden jól neveltségemet elfelejtettem és átadtam magam ennek a szeánsznak… jöjjön, aminek jönnie kell. lerészegedem ettől a verstől. 🙂
Mária!”Lerészegedéseddel” lenyűgöztél 🙂
“Belülről” idézted meg, valahogy úgy, ahogyan Latinovits verset mondott.
Kedves Tibor! Köszönöm ezt a frappáns értékelést! Tetszett 🙂