Babrálnál-e évekig a zárral,
ha pontosan tudnád, mit találsz az ajtó mögött?
Mennyire lepne meg, ha kiderülne,
magad hordtad oda
önmagad elől?
És miután észreveszed,
hogy ott benn sincs kívüled senki,
hogy
nincs több föltáratlan titkod,
képes leszel-e a létezés meztelen gesztusával továbbadni
a szavakba nem önthetőt?
Ez az univerzum-magány… ez a költőé.
de feltétlen IGEN a kérdéseidre a válasz, Tiborom.
Köszönöm, hogy ráerősítettél, drága Mari!