álmod inge ez a reggel
nem jól vasalt de fölveszed
nyakkendőd seregélysereggel
kacskaringósra kötöd
ma ismét ősznek öltözöl
az 50-es villamosra vársz
esik
cseppsörét s pirkadat hergelte szél
egy ágról lendülő levél
nem pofoz csupán meglegyint
leválnak rólad álmaid
(a király meztelen megint)
egyre több láb topog
az esernyők összeérnek
óriás tetőt szerkeszt
fölénk a kényszer
nem vagy ideges
hisz mindenről mindig lekésel
váratlanul káromkodás fakad
egy ápolt szőke nőből
el is pirul ő sietne már
nem úgy a diákcsapat
(az első óra elmarad)
a szél ostort készít az esőből
áramszünet vagy sztrájk talán
két hír egyesül majd külön válik
és terjed akár a rák
ilyen jegyárak mellett
bármi megeshet
dünnyögi egy vézna esőkabát
várunk
s akárha födő alól kibugyog a hab
néhányan leszorulnak a járdaszigetről
esik………..kipontozott szavak
„habár fölül a gálya”
most minden egybeömlik
nyugdíj a kenyér ára
makrogazdaság árfolyam kamat
megállórevolúció
esik
és Pestlőrincen
egy váltó ismét beragad
Árad, hömpölyög, akár az eső… az a felütés… hát szavam szegted megint:
“álmod inge ez a reggel
nem jól vasalt de fölveszed”
Ölellek: KedvesMarid
Régi NAGY kedvencen ez a versed, kedves István; örülök, hogy újra olvashattam. 🙂
Ugyanígy nálunk az 1-esen, a 2-esen, de bárhol a világon. Olyan, amilyen, de az ember minden reggel vasalatlan villamosokba bújik.
“minden reggel villamosszékbe ülök”
– volt valaha régen egy versem, ami így kezdődött.
“bármi megeshet
dünnyögi egy vézna esőkabát”