képtelen elfogadni
hogy amit egykor ölelt hamu
elégették összetörték
a testet amelyet simogatott
becézett csiklandozott óvott
nincs többé kéz fogni
cirógatni védeni támasztani
száj csókolni grimaszolni
hang és elme közös nyelvet beszélni
kidőlt az élet oszlopa
elégették összetörték
a lélek valahol kószál
ahogy az övé is
hogy van kérdik
remekül
napról napra jobban
mert közelebb az elmúlás
és vele a kezdet
új remény a jóra
hogy ezúttal hosszabb lesz a tánc
s a két partner együtt megy
haza
boldogan
élni
míg
6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“napról napra jobban
mert közelebb az elmúlás
és vele a kezdet”
tudom, hogy érted, engem mégis lehangol… 🙂
ölellek
énisénis
inkább örülj majd, mert végre boldog leszek.
ölellek
énisénis
ezúttal biztosan hosszabb lesz
ámen. köszönöm kedves Tibor.
Bármennyire nehéz is, nem szabad elpuskázni a mostanit, mert akkor elvész az esély a következőre. Lehet, hogy ez sem igaz, de hiszem.
Nem érzem elpuskázásnak, inkább a szabad akarat helyes döntésének. Köszönöm, hogy jöttél.