(Bővítmény Vajdics Anikó két sorához)
„Zabolátlan
bennem a maradni akarás.”
Talán ezért
kapaszkodom cinege röptébe,
ökörnyálba, fény-sztaniolba,
és holdsugár titkos szálán
ezért mászok kötelet.
Tudom őrült próbálkozások ezek,
de
el sem tudom képzelni, hogy egyszer
nem fogódzhatok cinege röptébe,
ökörnyálba, fény-sztaniolba,
és holdsugár titkos szálán sem mászhatok,
mert magam is
cinege röpte, ökörnyál, fény-sztaniol
és holdsugár titkos szála leszek.
Csuda jó dolog ez, hogy egyik alkoTÓtárs a másik művére ilyen izgalmas művel reagál. Ölellek, drága Istvándorom… KedvesMarid
Holdsugár titkos szála leszel, mi meg a “holdnézők”:
„A japán Kabuki színjátszásban létezik egy mozdulat, amelynek „holdnéző” a neve. A színész ilyenkor a mutatóujjával az égre mutat.
Volt egy tehetséges színész, aki rendkívüli eleganciával és bájjal játszotta el ezt a mozdulatot. A közönség ujjongott: „Milyen gyönyörű!” Nem győzték csodálni a mozdulat szépségét és a színész előadói készségét.
Később egy másik színész is eljátszotta, hogy a holdra mutat. A közönségnek nem tűnt fel, hogy a mozdulata elegáns volt-e vagy sem, mivel csak a Holdat látták.
Én az ilyen színészt kedvelem: aki úgy mutatja meg a Holdat a közönségnek, hogy ő közben láthatatlan marad.” (Részlet Yoshi Oida: The Invisible Actor című könyvéból. Fordította: Vajdics Anikó)