Ki szemére veted a vaknak, hogy nem lát,
körmondatokkal gyötröd a némát,
zajokkal tapasztod a füledet,
hogy ne halld, ó, ne halld a süketet;
ki ördögöt látsz minden sarokban,
rémet a barátaid árnyékában,
csórók közt megjátszod a gondtalant,
keresztre feszíted a hontalant;
itt az ideje, hogy színt vallj végre,
a gyötrelemnek hadd legyen vége;
ha nem szeretsz, hát temess el élve
– légy a gyilkosom, vagy, ha mégse:
légy a két szemem, hogy lássalak;
légy a két fülem, hogy halljalak;
légy a két kezem, hogy tartsalak;
légy a szám, hogy elmondhassalak
a világnak!
2016. január 9.
Remek ötletet bontottál ki.
Nagyszerű! Gratulálok, Anikó!