Minden mozdulat szépsége abban
rejlik, amire a mozdulat irányul.
Érdektelen a holdra mutató
gesztus. A HOLD érdekes.

Az életedből akkor lesz vers,
ha el mersz tűnni a díszletek mögött.
Ha rájössz, hogy nem te támasztod
alá pillérként a szavakat – azok
dúcolják alá a te életedet.

2014

*„A japán Kabuki színjátszásban létezik egy mozdulat, amelynek „holdnéző” a neve.  A színész ilyenkor a mutatóujjával az égre mutat.
Volt egy tehetséges színész, aki rendkívüli eleganciával és bájjal játszotta el ezt a mozdulatot. A közönség ujjongott: „Milyen gyönyörű!” Nem győzték csodálni a mozdulat szépségét és a színész előadói készségét. Később egy másik színész is eljátszotta, hogy a holdra mutat. A közönségnek nem tűnt fel, hogy a mozdulata elegáns volt-e vagy sem, mivel csak a holdat látták.
Én az ilyen színészt kedvelem: aki úgy mutatja meg a holdat a közönségnek, hogy ő közben láthatatlan marad.” (Részlet Yoshi Oida: The Invisible Actor című könyvéból. Fordította: Vajdics Anikó)

(A kép forrása: http://www.artlimited.net/3286?tabid=21)

“Artificial Moon” – Nacho Frades festménye