érzem a forró levegő vibrálását
érzem a perzselő homokot a lábujjak közt
úgy buggyan ki mint iszap
egy marok szorításából
és apró buckaként a körmökön elterül
Sandymount
valahol a város peremén egy villamos döcög
s a fövényen hosszasan vonszolja maga után csikorgását
leengedem a redőnyöket
kirekesztem a világot
szűkülő pupillákkal csíkokra aprítom
megsemmisítem
és újra kirakom
quilling napraforgókat rakok ki belőle
van Gogh sárgákat minden kapura
az egyik kezemben Joyce
a dublini emberek
a másikkal homlokomon egy verejtékcsepp
gyöngyét felfogom
ma este is néptelen a színház
üres széksorok előtt áll a dalnok
hőség
hőség
elviselhetetlen
a félhomály még őrzi az éj frissét
a csendben egy kattanás
bekapcsol a kávéfőző átmosása
minden változik
a pázsit egyre sárgább
a vadszőlő festeget
tűzpirosra
kerítéseket
a gólyafészkek lakói kifeszített szárnyakkal állnak
a napnak háttal
majd ha jelez a biológiai óra
indulnak
valahol dézsé fellapozza jegyzetfüzetét
fedlapja skót mintás
a kedvenc sapkája is skót mintás
és hosszú sorokat ró bele
arról a bizonyos napról
jelenleg
P.s.U. Annus 94 Post Scriptum Ulixes
szimbolikus határvonal a kalendáriumban
Ezra Pound húzta meg
azon a napon amikor
James Joyce befejezte az Ulysses írását
vedd ezt a könyvet és keress egy lakatlan szigetet
kánikulában jók a lakatlan szigetek
egy nap és az egész világ
az emberek világa
hát ezt a könyvet vidd magaddal
a fordítók ajánlása
és az enyém
emelem hát poharam JJ kedvenc fehér borával
arciduchessa
jo jo jo serene magyansty az
winevat feherbour
ha delel a nap
kánikulában az észak-déli utak ontják magukból legjobban a meleget
felezővonalra költözik a templom tornya is
és a gázlókon házak vibrálnak
photoshop és fata morgana
árnyéktalanok az útjelző táblák
az árokparton feketerigók
széttárt szárnyakkal
felborzolt tollakkal
napfürdőznek
első gondolat hogy hőguta
de szétrebbennek
napfürdőztek
a kerekek hangja mint mikor a ragtapaszt téped a bőrről
vagy a gyantás depilálás
a csapágy duruzsol
néha a váltó kattog
ha már hegynek látszik a bugaci puszta
kattog
kattog
kattog
2015.08.15
Micsoda fantasztikus társaságba vittél, Vincze! Köszönöm, hogy általad JJ-vel DzséDzsé-vel tölthettem a vasárnap lakatlan szigetén egy kis időt… kint közben cseperészik az enyhet hozó eső, s a vers formája szívem ekg-jává változik.
Kedves Mária! Köszönöm szépen a megosztást és a vele társuló “mű” élvezetedet 🙂 Vigyázz sokáig az egészségedre!
Hortobágy Dublinban, meg persze megfordítva, az olvasó bőrét (is) perzselő, tikkasztó hőség, és mindez JJ legmagyarabbá magyarított stílusában. 🙂 Gratulálok — itt is –, kedves Vincze!
Van ebben egy kis Woolf is 🙂 Köszönöm itt jártad 🙂
Nagy örömömre 🙂
Ha szeretnétek egy kis magyarázatot, akkor kérés nélkül is szívesen szolgálok vele 🙂 A James Joyce-ra utaló gondolat sziporka angol sorai in-joke a Finnegans Wake-ből. A részlet a Shem the Penman (Shem, a tollnok) fejezetből való, mely tulajdon-képpen magának Joyce-nak a fantasztikus önportréja és önéletrajza a műben. A részlet Joyce írási szokásaira utal, pontosabban kedvenc fehér boráról szól. A boroshordó (a ,,winevat’) valóságos nagyhercegnőként jelenik meg. Az in-joke eleme természetesen az, hogy ez a nagyhercegnő valamiért magyar nagyhercegnő, aki — ,,jo jo jo’ — sóhajtozik megkönnyebbülten és kéjesen teendője végzése közben; a ,,magyansty,’ a ,,majesty’-be (,,fenség’) ékeli be a ,,magyar’ szót, utána rögtön a magyar határozott névelő, az „az’ következik, s végül a ,,feherbour’ alak csupán a magyarul értő olvasó számára árulja el, hogy mi folyik itt voltaképpen. Takács Ferenc tanulmányából idéztem ezeket a godolatokat.