Kondenzcsík – Isten szikéje
az ég acélszürke boncasztalán

A nemlét évezredei után végzetes
hiányok törlése után emlékek
zajgó zuhataga tölti be a hajnalt

Mint kerítés mögött kaffogó kutya
a cselekvés hangja sürget
Úgy kell irányítani a történéseket
hogy ne kelljen mit jóvá tenni

Gondolatok áramütése ébreszt
Gömbvillám cikázik át a szobán
egy hirtelen kimondott szó
boldogság
Behatol a könyvek lapjai közé
fölforgatja a lényegtelen dolgok rendjét
és beleolvad a táncos fénybe

Ragyogó pillanatba hullnak
a penész ízű tegnapok
siralmas bolyongások mellébeszélések
a fájdalom ami félig fölfalta testem

A semmi jövője elillan
mintha ott sem lett volna
Harminc centiméteres egyenes
vonalzóvá zsugorodik a végtelen
Röhejes
ezért ácsingóztam annyit

Beazonosított tettek harkály-védőbeszéde
Kérem szépen én nem figyelmetlenségből
hagyom megszökni a fák lelkét

Amúgy csend van
csak néhány eltévedt pipacsmag
sírása hallatszik a panzió kertjéből