Zubbonyban éltes őrmesterként
akácfa áll az udvar véginél,
akár rendjel, vállán fészek henyél,
vad tüskéi ősállat-sörték,

átszúrják a habzó verőfényt.
Alatta a fűszál zöld kardhegyén
irigy hangya nézi, amint a szél
segíti fönn a gerle röptét.

Lángzó dárdával jár a délidő,
az udvar elhever pihegve.
Csupán a gyomnak telik kedve,

hogy kék bimbóját szétrepesztve
apró virágot bűvöljön elő,
amit egy vén tyúk csipeget le.