ecc-pecc
kiszámoltad magad
ősz lettem idebenn
igeidők káoszában
fény ropog odakinn
levelek csikorognak
szél fűrészeli zuhanásukat
kizártál belőled
elbújtál a sehol időzónájában
panaszos tücsök a gyász
bennem ciripel
arcomra ráncolja magát
a sohanapján
te námbörván-ember
az igazak álmát alszod
hallgat benned a világ
de kongó éjszakámon
szárnyasan érkezel
törj pálcát nyugodtan felettem
amiért egyedül hagytalak
két méter mélyben
embernagyságú hiányod
tátong bennem
ájult időt szeletel az óra
pengeéles mutatója
tökéletes aránnyal figyel az ablak
fejben vetítem történetünket
hol leszünk újra ketten egy
melyik jelenetben
mintha vér ömlik a tájra
égőcsipkebokor-vörös
gránátalmalé-vörös juharlevél-vörös
vörösbegy-vörös madárberkenye-vörös
vörösszárnyúkeszeg-vörös
vérmogyoró-vörös vérszilva-vörös
gyulladt seb-vörös
temetőhideg sokkja szétszakít
széttép szétver szétvág szétszed
hol marad a szanaszét-szeret
nyakamban türkizkék selyemsál
a hangod jaj százhúsz kilós lidércem
itt maradt a túlélőcsomagod
volt egyszer egy száj
mindig úgy kezdte TE
volt egyszer egy kéz
mellemen volt nyughelye
volt egyszer egy fül
hallotta gondolatom
volt egyszer egy álom
örökké veled
volt egyszer egy
“fejben vetítem történetünket
hol leszünk újra ketten egy
melyik jelenetben”
http://gyogyitonokert.hu/wp/gyogyitonok/wp-content/uploads/2012/07/empatia1-265×300.gif
Köszönöm mindenkori figyelmedet, Tibor.
“volt egyszer egy álom
örökké veled
volt egyszer egy” …
Köszönlek, Valikám <3