“Miért, hogy a helyszín a legerősebb?”
(Pilinszky János)
A helyszín biztos és erős. Azt hiszed.
Mert az idő folyton más arcát mutatja,
és a legvacakabb változásnak is tered ad.
Csak az önsajnálatra nem nyújt engedélyt.
Passzív alakzatokba tömörül mögötted
a múlt. Helyetted szenved, mint egykor
a Fiú, kinek vére, az egyetlen hamisítatlan
énbalzsam, nem hiába hullt, ha engeded
végre győzni önmagad felett; ha nap mint
nap meg mered bocsátani Istennek, hogy
soha nem alszik, mégis mindig vissza tudja
álmodni üres kezedbe az elveszett időt, míg
te, a hétköznapok önjelölt hőse, álmodban
is csak az ócska szélmalomharcot vívod:
a föntről kapott Igét össze-vissza ragozva,
egyre lehetetlenebb szótornyokat emelsz.
2014. január 15.
(Kreatív Költőnők Klubja 2014/2 szójátékára írt vers. 2. helyezés. Előre megadott szavak voltak: vívod, szenved, Istennek, győzni, énbalzsam)
Nem ragoztad össze-vissza, Anikó. 🙂
“Szótornyok”… valóban… és ez:
“ha nap mint
nap meg mered bocsátani Istennek, hogy
soha nem alszik, mégis mindig vissza tudja
álmodni üres kezedbe az elveszett időt,”
fejbe kólintott alaposan… nem rajongok ezekért a megadott szavakból verselésekért, de ez a versed kivételt képez 🙂