így szól a mindenség kerekével karikázó
türelmet tanuljatok ha nem akartok
elveszni igazolatlan távollétekben
nyomtatványok viktória-zuhatagában
megbízhatatlan csakazértisek-ben
hitvány hírek tahó üzenetek miatt
lüktető keserűségben az előítélet sarában
a gyűlölet éberségében az indokolatlan
haladékban a neszesemmifogdmegjól-ban
tanuljatok együttérzést ha nem akartok
megsüketülni a jóság köntösére vetett
kockák kopogásától ha nem akartok
elrohadni a semmi falánál gyógyíthatatlan
szellemi szegénységben vagy könnyű pilleként
elégni a remény lámpásainál és nem akartok
odáig eljutni amíg a kényelem bűvköréből
már csak álmaitok szöknek át
zsebükben a megoldások zálogcéduláival
“megsüketülni a jóság köntösére vetett
kockák kopogásától”
Nem akarHATunk, drága Mari…
Én biztos vagyok abban, hogy mi nem is fogunk, Tiborom… 🙂 köszönöm mindenkori figyelmedet.
… és ” haladékban a neszesemmifogdmegjól-ban”…
Hogy milyen hasonló gondolatok, érzések kerültek itt egymás alá?
Köszönöm a figyelmedet.
Ez a versed is újra olvasós, meg újra, meg újra! S mindig ad, többet és többet! Olyan, mint amikor egy festményt csodálsz meg, először egyben nézed az egészet, majd újra szemlélve bontakoznak ki a finom részletek. Így vagyok ezzel a verseddel is. Nem idézek belőle, mert minden sora hozzáteszi az Élethez a maga plusszát, inkább újra olvasom. És köszönöm, hogy tehetem! 🙂 Ölellek és mp.