íme eljött egy újabb nap. neve sem volt, csak úgy itt
termett a semmiből hirtelen. a teraszon ültünk, a fagy
elől bemenekített virágok levelei közé nagyonkék ég
ékelődött. teát ittunk angolosan, egyszer csak fogaid
között megroppant a csend: aki a testét szereti, lelkének
épít házat mondtad, s akkor rájöttél, miért tiltakozol ez
ellen. mert egyetlen emberhez kötődni annyit jelent,
hogy a szavak között mindig ott ólálkodik a búcsúzásé,
és egy másik nevenincs napon a béke jelét lengető kék
ég azt juttatná eszedbe, hogy épp olyan mint ami alatt
el kellett engedned azt a férfit, aki kimondhatatlanul félt
a beláthatatlan élménytől és nem volt elég vakmerő
elfogadni szerelmedet.
*
megjelent: Egy vagy a közös térrel című kötetemben, 2014. szeptemberében
a könyv megrendelhető: info@alkoto-haz.hu
“…egyetlen emberhez kötődni annyit jelent. hogy a szavak között mindig ott ólálkodik a búcsúzásé”
így tapasztaltam… köszönöm, hogy szívedbe akadhatott ez a gondolatom.