ajándék cérnaszálon függ
minden megfontolt lélegzetvétel
egy angyal két szárnya
a hibátlan szorzótábla
s az osztatlan végső menedékhely
voltak évszakok volt Vivaldi
most tűzben égnek el a húrok
most hurok áll kottánk elején
kataton hangok szaladnak szét
és menekülnek a hiúzok
ajándék ez a hosszú éjszaka
zsinegén gyerekkorom masniját
most – oldana – szorosabbra csomózom
Megidézted Barátomat, Barátom.
Drága János, a legnagyobb öröm számomra két alkoTÓtárs lelki és alkoTÓi összhangja, egymásra találása… köszönöm ezt a verset én is… Ölellek, február 24-én, kedden, 18 órakor a Rátkai klubban találkozunk: Mari
Kedves János!—mesteri foncsorozó vagy!—nézegetem magam a tükrödben és örülök, hogy (néha)mégis jó kelebinek lenni :)—Barátsággal, istván