Tele. Csordultig tele a tér,
mit üresnek és szűknek hittél:
fénnyel. Az összedőlt kártya-
vár képét törli a recehártya.
Kívül vagy belül vagy: a mélység
csendre int, mint koldust az éhség.
S felemel. Bár fejed a kövön.
Méltóság s józanság a köbön.
Karnyújtásnyira önmagadtól,
megtudhatod, mi véd meg attól,
mi megbontja legbelső faladat.
Halogatnád. De ez a feladat.
A szó rövidlátó. És trehány.
A kép, mit eléd vetít a hiány:
önvalód kiterjesztett mása.
Hit. A nem-lét jóslófájása.
*http://www.irodalmijelen.hu/igyirunkmi/batai-tibor-harom-nyolcas-oregedo-ferfihangra
Nekem nagyon bejön, Anikó. 🙂
És: megtisztelő.
🙂