örök vagy, akár halálos seb ürege, amiből elszivárog-
nak nevek, dátumok; mint az ébredés nyugtalansága,
amit kósza árnyékként elnyel a sötétség; mint elveszett
érintés fantomfájdalma, amitől nyáron is jégvirág nő

az ablakon; tökéletes didergés a létezés, ami féktelen
gyorsasággal tart a vég felé, átírt történelem édesanya-
nyelvéhez és a jövő gondjaihoz igazítva. örök vagy
mint az anyák sérthetetlensége; vagy a krepp-papír menny

kővé változása; vagy az eljövendő napok felhő-spanyolfala;
mint lampionbogár megingathatatlan türelme a föld alatt;
mint könnyektől sós látomás; mint a feledés burka, amibe

izzó tiltakozás kése vág; vagy a reménytelenség belélegzett
mérges gáza; mint elillanó összhang utáni üresség; mint
hiányzó szótag, amitől más jelentést kap a szó.

*

mindent rögzíteni, ne hurcoljuk halálig: legyen bűn-
bánat a bűnök meggyónásában, a szájban felvillanó
szó svéd acéljában, ne fájjon úgy a hallgatás
a hazatérésre várakozásban. ragyogjon a szédülés

és az egyensúly tünékeny perce; a szárazföldek vágya
az összetartozásra, miként a kezdetekben; és minden,
ami fegyverhez hasonló kiessen a tettekből; örök vagy
mint a csont- és bőrré aszalódott jószándék, ami olyan

akár kígyószisszenés, amikor vérhez ér a kés; örök vagy
mint az igazság megtagadásához vezető út; vagy akár
a kétely hegynyi súlya; a túl korán és túl későn tusája;

az örökké édes kéje; a kérdőjellel bevégzett odaát; zárójelek
karámjával bekerített hit; és csak úgy mellékesen a szeretet.
ez egy kivonatnak is rossz felsorolás, hajítófát sem ér.