– Jorge Luis Borges tiszteletére

indulnom kell a folyó túlpartján
vársz rám a fehérlő romok között
leeresztett szemhéjjal úgy ahogyan
megálmodtalak ha nem megyek
nem létezel hányszor leromboltalak
magamban hogy újraalkothassak
vonásról vonásra szervről szervre
ezeregy titkos éjszakán át a lelkedet
kerestem az egyetlen lelket amely
méltó rá hogy általam kapjon helyet
a világegyetemben a dombokon
túl a távoli füstoszlopok felett felhők
gyűlnek könnyűek mint a madár mely
holdtöltekor vigasztalhatatlanul
rikolt amikor elérkezik az éjfél
indulnom kell meztelen lábnyomok
a ragacsos homokban mintha mindez
már megtörtént volna a folyó a homok
az éjféli madár és a füstfelhő a romok
felett mintha mindezt már kigondolta
volna valaki indulnom kell halaszthatatlan
kötelességem ez az álom nyújtanám ameddig
csak lehet de a folyó innenső partján rólam
álmodónak már mocorog a szemhéja el
kell jutnom hozzád mielőtt felébred

2014. szeptember 23.

Kép: The Lost Garden in Heligan, Cornwall