Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon.
Beérni most ennyivel kéne.
A pohár tele már nem lehet.
Attól a teljesség igénye
még nem délibáb, hogy így esett.
Lombosodik a nincsen bokra,
rügyei titkokat rejtenek.
Feszegetheted, nem mész sokra —
már az is siker, hogy sejlenek.
Valóság nyerhet-e, ha vele
áll a rajthoz vágy és képzelet?
A van hogy tromfolhat a leszre?
Éld egyszerre összes életed!
“A pohár tele már nem lehet” jaj, ennél a versszaknál rádöbbentem a saját öregségemre… aztán belevesztem ebbe a sorba: “Lombosodik a nincsen bokra” hát igen, ebben élünk…
Drága Mari, igen, DE: “éld egyszerre összes életed'” — és vannak (még) fiatal életeink is. 🙂
“Mikor máskor, ha nem azonnal?”
“éld egyszerre összes életed”
…hogy összefoglaljam a tanulságot 🙂
Kedves Zsöte, köszönöm látogatásodat és biztató összefoglalást! 🙂
nagy kérdések közé szorítva
Köszönöm jelzésedet, Barátom!