fanyar kökényből a sánta
s boronafák öl magányban
ablak felett sukk magasan
pislákoló lámpa lankad
boróka a másik lába
havasszépe volt a társa
gyalogfenyő zeg zugában
tobozpárlat mámorában
harmadnapra jávor támja
kerekedik pentalfája
boszorkányok károgása
szaporább az éjszakákban
s ha jő a reggel körtefából
formálható még egy ága
s cserszegeknek karavánja
az eljövetel kisböjtjében
pirkadati könyörgésen
izzadnak az eresztékek
som satuban jegenyeléc
ülőkének
ráállok hát
körbenézni
luca luca ma vagyon
2009.12.03.
Minden ízében ízes rigmus. 🙂
Szívembe dalolta magát ez a vers, Vincze!
Imádom az ízes szavaidat!