Azt lenne jó eltanulni, azt az alig észrevehető félmosolyt,
amelynek kíséretében az „El secreto de sus ojos” című film
főszereplője a TEMO szó közepére biggyeszti az A betűt.
A TEMO magyar jelentéséből indulnék ki, hogy az is értse,
aki nem tud spanyolul. Éjszaka, felriadva vetném papírra,
ugyanúgy, mint a filmbéli férfi, aki napközben regényt ír, és
ezt álmában is tudja. Talán regényt írnék napközben én is.
Egy cetli várna minden éjjel a kis szekrényemen, ami ott állna
az ágyam mellett jobb felől, azon az oldalon, ahol a férjem
alszik, csak át kellene nyúlnom a feje felett, és már vethetném
is papírra az álmom legfontosabb üzenetét, FÉLEK, anélkül,
hogy tudnám, mit csinálok. Reggel venném csak észre a cetlit,
és rajta a szót. Nem is érteném először, hogyan került oda.
Tudnám, persze, hogy én írtam, felismerném a saját kézírásomat,
de biztosan hülyeségnek tartanám. Nem dobnám ki mégsem,
ajakbiggyesztve zsebre vágnám, vagy eltenném a kistáskámba
a mobilom mellé. Igen, inkább oda tenném, a zsebeimet ilyesmire
sosem használom, nem is nagyon lenne zsebem, legfeljebb
valamelyik a kabátomon, de arra meg, mondjuk, nem lenne
szükségem, mert talán éppen nyár lenne. Még valószínűbb,
hogy egy notesz belsejébe csúsztatnám a cetlit könyvjelzőnek
egy nap közben feljegyzett gondolatom mellé. Hapiness diary,
ez állna a notesz borítóján, alatta alig látható betűkkel egy angol
felirat: Try not to become a man of succes but rather try to
become a man of value. Van is egy ilyen noteszem. A Kapás
utcai rendelőből a Margit körút felé menet pillantottam meg
egy írószerbolt kirakatában, nem bírtam ellenállni a kísértésnek,
meg kellett vennem. A Google szerint az idézet Albert Einstentől
származik. FÉLEK, ez állna a cetlin. Napokkal később húznám
ki belőle az F betűt, így oldanám meg magyarul a szójátékot
– egy betűvel több vagy kevesebb, mintha ez lenne a szabály.
Én beérném, úgy látszik, a kevesebbel is. A félelemből nem
lennék képes egyetlen mozdulattal szeretetet varázsolni. Az a fél-
mosoly azért még ott bujkálhatna az ajkamon. Látná, aki látná.
Sőt, az is látJA, aki olvassa, Anikó.
Én meg hallak téged mindig, Tibor. Hallom, ahogy ott állsz.
Üdv: Anikó