emléked hegyek közötti visszhang verődsz
bennem ide-oda hogyan és mikor történt a
nagy átváltozás te madár nélküli dal lettél
ajtó nélküli ház én csillagját vesztett döcögő
göncölszekér de már tudom ahhoz hogy
bármilyen formában létezhess nélküled is
meg kell maradjak annak ami veled voltam
világra nyíló ablaknak
9 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Sikerült, drága Mari.
Az vagy, az maradtál.
Óóó, mennyi út, mennyi gödörnehézség volt ezelőtt… és azt hiszem, ezzel még nincs vége… folyton visszatér a kétség… köszönöm, Tibor… Ölellek
“nélküled is
meg kell maradjak annak ami veled voltam”
Tudod, hányszor eszembe jut? És tudod, hogy tartom magam hozzá?
Tudom, vagy legalábbis azt hiszem… alig várom, hogy jöjjön a tavasz veled 🙂
“…a házamon te vagy az ablak…”
Ölellek, Mitykám: Madárlány
Jaj, most esett le a tantusz, mire utaltál… Óvakodó-dra 🙂 “ígéret vagy, mint a jászol” Köszönöm, Mitykám. Kitüntetés nekem, összecsendülni veled. Ölellek: Madárlány
Világra nyíló ablak!
Köszönöm, hogy ez a gondolatom a szívedbe szaladhatott.