nincs múlhatatlan éppen csak így vagy úgy életben tartott
csak az ujjak matatása a gép fölött csak az elektromos zaj
és a vér dübögése a fülben hosszúra nyúlt belső monológ
semmi nem születik a beismerés halálos tűszúrása nélkül
ki kellene mondani végre megszokott sorrendben kántált
szavak helyett gomolygó látomások zavaros képei helyett
meddő önsajnálat helyett is csak menni meztelenül kifelé
elszánt kíváncsisággal mint aki legelőször érkezik és nem
emlékszik semmire a gyötrelemből se az örökkévalóság
bűvöletére se a terméketlen ölek hangos jajveszékelésére
de főként nem gondol a szerelemre ami idevetette egykor
hinni vörösben hinni aranyban hinni az újra eljövetelben
aztán elveszteni egyetlen gombnyomással azon a gépen