Faludy György emlékére
“Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”
Ott álltam akkor már én is: a túloldalon.
Fülemet a repedésekre szorítva
hallgattam a ház üres szuszogását.
Milyen nyugodtan lélegzik: nélkülünk.
Az ablakok meg-megremegtek.
A hűtő a saját horkantásaira riadt.
A csapokban a víz bugyogva pihent.
Ott álltál. És ott álltam én is végig:
Veled. De te nem láttál. Nem hallottál.
Nem tudtad, hogy “felsírok érted”.
2014. március 20.
Illusztráció: John William Waterhouse – “Thisbe” or “The Listener”, 1909
“Milyen nyugodtan lélegzik: nélkülünk.” – felszabadultan… de a falak, a tárgyak őrzik az emberi lenyomatokat. tetszett. grat.
Mirage
Remek.