láttalak Uram
a moccanatlan ablaküvegen át színes
kötött sapkádban kinőtt nadrágodban ócska
tarisznyáddal a válladon egy használtruhabolt
ajtaján fordultál be éppen és az óra pontban hármat
ütött mint ama napon amikor az emberek megértették
egymást pedig mindenki más nyelven beszélt a körút
utcák szabdalta szerelvényét bámultam éppen a villamos
moccanatlan ablaküvege mögül ahogy megáll mellettem
mint egy kitüntetett megállóban nekilendül és suhan tovább
viszi magával az utcákat a tereket a boltokat az embereket
így állt meg és suhant el mellettem a széna tér a mechwart
liget a margit híd budai hídfője a jászai mari tér a nyugati
pályaudvar az oktogon a király utca a wesselényi utca
így álltál meg és suhantál el mellettem Te is mikor
színes kötött sapkádban kinőtt nadrágodban ócska
tarisznyádal a válladon befordultál annak az erzsébet
körúti használtruhaboltnak az ajtaján
láttalak Uram három óra volt
és én nem akartam
nem mertem
hinni…
2013. május 20.
Illusztráció: Andrew Wyatt “Pünkösd” című festménye
Néhány napja látom már, hogy vázlatként várakozik a versed, de miután nem tapasztaltam változást, gondoltam fölteszem, mert nekem nagyon tetszik. meghagytam az általad beprogramozott stílust… először ugyan töprengtem, hogy kell-e ez a hézagos soremelés, de minél többször olvasom, annál inkább úgy érzem, igen 🙂
Köszönöm, Mária. A hézagos soremelés nem volt eleve szándékos. Ahonnan bemásoltam, onnan adódott így. Én is tprengtem,, nem kellene-e megváltoztatni, aztán így hagytam.
Jó, hogy így hagytátok. 🙂