fénypászmák a horizonton
a világtalan világ gyanús fellobbanásai
csak a gyermekek tenyerén lobog örök láng
minden fontos dolognak külön bejárata van
míg mások a nagykaput döngetik
a szerelem ki-bemászkál egy félreeső ajtón
ki tartja számon hány kar lendül vezényszóra
tohuvabohuban amíg a szabadság bohócsipkával
a fején a sarokban ücsörög
a kormány helyén majomkerék forog
a királynő leveti palástját
lecsoszog a sakktábláról
bokáján csalódottan villan a fény
utolsó pillantásával még megcsodálja a világot
amit teremtett mielőtt vele együtt összeroppan
maradj mozgásban szól a szél
a kör a közepe nem a világ
a vonatkoztatási pontok a periférián várják
a hajót amelyről kellő mélységig alámerülhetsz
mások vízbe dobált kincseiért

2014. április