cinóber véremmel festem át az eget
        csapzott ecsettel
        csak csapzott lehet
folyjék meg rajta az alkony
s ha kertem végébe kéretlen lopózott
hát maradjon

két est között
tüskebokrot hajt a mezsgyém
és déltengeri gyöngyöket csókol az éjbe
gauguini pöttyök kéje
bomlott palettán

a tüskék között vonyítás senyved
csavargó botján nyüszítve
odébb áll

mélykék árnyakat vonszolva
a hold
a házak falát pásztázza végig
szögesdróton citerázik
a sikátorban őrt jár a viheder
kioltja az ablakokat sorra
rég leemelt feszület helyén
sziluett dereng
borzongva

s ha toronyiránt okker ménesén
mégis kukorékolna a hajnal
galagonya tövébe heveredek
vonyítani

a tüskebokor logikáján
talizmános próféták kuncognak

2007.12.21.

Illusztráció:
Paul Ransaon Almafa című festménye