úgy él, ahogyan ír és úgy ír, ahogy él.
úgy tisztel másokat, hogy magatartását
a magának megadott tisztelet irányítja.
viszonyait értelmezi, nehogy összetévessze
a fogalmakat. kijelöli a bejárható és célba vehető
tereket, hogy felbukkanása esemény legyen.
a végletekig elemzi az énjén áteresztett
világképet. hisz a költészetet létrehozó
érzésben. tudja, enélkül nem működik a mű,
s hogy a költészet küldetés, kötéltánc és nem
díj-, ranggyűjtő életpálya. folyamatos kozmikus
kapcsolatban van a végtelennel, aminek origója
a szeretet. átússza a fájdalom óceánjait,
ismeri az öröm tengerszint alatti
vulkánkitöréseit. a szerelem tudatmódosító
szerként hat rá és képessé teszi
álomszerű elvonatkoztatásokra.
az angyali tollbamondás részese.
“küldetés, kötéltánc és nem
díj-, ranggyűjtő életpálya”
“az angyali tollbamondás részese”
10/10
Köszönöm, hogy kitapintottad versem ütőerét, Tibor. Köszönöm a 10/10-es pontozást is 🙂
“folyamatos kozmikus
kapcsolatban van a végtelennel, aminek origója
a szeretet. átússza a fájdalom óceánjait,
ismeri az öröm tengerszint alatti
vulkánkitöréseit”
ez is nagyon-nagyon széped, Marim 🙂
Drága Valikám, köszönöm, hogy ez a versem is hordozott soraiban olyan gondolatokat, amik rád találhattak. Ölellek: Marid
—“az angyali tollbamondás részese” és innen visszafejtve látszik igazán, hogy e Vers, valóban AZ! KedvesMarim, Ölellek érte!—
DrágaIstvándorom, köszönöm szavaidat. kitüntetés számomra mind. Ölellek: KedvesMarid
Valóban érzem Versed címének minden variációját … az arcot, a jellemet, a lelket, a nagyságon keresztül, a minőséget, az értéket …és az ars poetica, hozza magával ezek művészi egyvelegét … csak gratulálni tudok!
Köszönöm, kedves Vincze… megtisztelő, hogy így látsz engem. Igyekszem ehhez méltó maradni.