a városkép rendet és tisztaságot mutat
előre kijelölt sorban állnak a házak
vakolatukon horzsolásként mállik az idő
üveges tekintettel bámulják az ablakok
az utcát a kerítéslécek vonalkódok
mögöttük kirajzolódik július őrjöngő
hevében a táj rémülete

&

veszélyes az újságolvasás
halálos kimenetelű dokumentáció
a híreket írók agya lőszerraktár
karjuk robbanó töltetű golyóstollban
végződik választékos szavaik falvakat
repítenek a levegőbe őserdőket lobbantanak
lángra bozótharcok helyének neve gyullad ki
a rongyos térképeken a vasárnapi ebédek
meghitt levegőjét megrontja a vérben úszó
világkép a jó szándéknak a költészetnek
a szellemi magaslatokra hágóknak
nincsen hírértéke minél nagyobb
vértócsa ömlik a zörgő lapokból
annál nagyobb a siker mert a rettegés
sóhajt csikar ki az olvasókból: istenem
köszönjük hogy minket ebben a jól
működő létbizonytalanságban nem érint
ez az elménkben szájenszfiksön
kalandfilmként lepergő sok borzalom

&

a kor előrehaladtával a szerelem
egyszemélyes délibábbá változik
azután elpárolog azok életéből is
akik társasmagányban tengetik
életüket aki valahogy túléli
az íratlan játékszabályok során
szerzett sebesüléseket a láthatatlanság
köntösében kóborol utcahosszat
sosem tudja meg ki haragította rá
a feledést szeme szinkronban villog
a használaton kívül helyezett
közlekedési lámpákkal
lassan összecsukló teste
messziről úgy tűnik mintha
táncot lejtene

&

évekbe telt mire jól megszervezett
puccsal megdöntöttem hatalmamat
önmagam felett azóta álmaim
követnek el rémtetteket ellenem

testem hirdetőoszlopára idegen
ideológiákat ragaszt a szél
lelkiismeretem felbőszült partizán-
csapatai elől a föld alá húzódom

nem győznek meg
az elferdített statisztikai adatok
zsarnokok és felszabadítók

nem politizálok a hold havi
morzejele rám már nem
csak az árapályra van hatással