a percek percek maradnak
mi sorsot tapasztunk belőlük
kiköltött életünk etetjük-itatjuk
s mikor röpképes elengedjük
végleg
de addig
többnyire befejezetlen vályogvetések
lassított filmek a gyorsulásról
és háborúk
csóksorozatvetők
elaknásított aurák
érintéstankok
azt mondják ez a dolgok rendje
azt mondják ez sínek nélkül is pályaudvar
azt mondják
pedig nem így indult az utazás
de ki emlékezik a fényre
ki képes emlékezni a kézre
mely rámosdatta az Időt
és az ölelésre
melynél őszintébb sohasem lett
ki lát többet a fészek pereménél
“…lassított filmek a gyorsulásról…” – remek szókép, és emlékszem egy vágtató lóról készült pillanatfelvételre.
“…ki lát többet a fészek pereménél”? – Te bizonyosan, most is messze túl.
Röpképes, a VERSEIDBEN mindig röpképes, Barátom.
Ismét festői képeket vonultattál fel… Mondanám, hogy (a fészekből) kihajolni veszélyes, drágaIstvándorom, de akkor mégis többet látunk a pereménél 🙂 Ölellek, KedvesMarid
Jó kitekinteni segítségeddel a fészekből ___ köszönöm az élményt!