a csillagokat lepkehálóval befogják az angyalok
sűrű sötét sár az éjszaka a táj mellkasára ül
az utcalámpák megtagadják a fényt
az órán percek körhintáznak olykor fölsikoltanak
mint rémálomból a gyermek
az alvók szeméből nedves vágy csorog
a falrepedésekben árnyak suttognak
egy visszavont érintésben a lehetett volna törvényszerűsége
illúziók takaréklángon
most mindenki megbocsát magának
mert a szív elpusztíthatatlan
hamvasztáskor összezsugorodott kő megmarad
álmodók és álmaik fölött isten virraszt
vakon tapogatózik a hajnal
a fűszálak fejtől-lábtól alszanak
hűvös párát lehel a kert
itt-ott felzokog egy virág
aminek levelére meztelen csiga rág jeleket
névmások hajnalán az én tolakszik a te csöndjébe
ő kiáltson hűségriadót a mi bizalma még él
a ti elfogadásával komoly bajok
az ők tisztelete talán nem reménytelen
és egyszerre verdes ezer szempilla redőnye
amitől felriadnak az árokban kucorgó katángok
kék pillangósereg zuhannak az égre
minden tegnappá válik vitorlát bont a ma
“a lehetett volna törvényszerűsége”
Megírtad, drága Mari, ezt IS.
itt volt az ideje, Tibor 🙂
“az utcalámpák megtagadják a fényt” – ez de jó kép.
“minden tegnappá válik”, a ma vitorlájába belekap a szél és viszi-viszi. valamerre.
tetszett, olyan hangulatversnek érzem, ami csak úgy papírra vetődött, mint partra a hal, pikkelyein csillog a fény, ami kiragyog a sorok mögül is.
ölellek
énisénis
köszönöm
ölellek
énisénis
Nagyon jó. Több olyan képet is találtam, ami nekem nagyon… Nem sorolom fel, ide kéne tennem az egész verset 🙂 A kucorgó katáng különösen:) biztos az alliterálása miatt:) is:) De a csillagokat lepkehálóval befogó angyalok képe is:) Vagyis az alfától az omegáig minden sora, minden gondolata a szívembe lopódzott 🙂 Ölellek és mp. Vacskád
Köszönöm, drága Vacskám… örülök, hogy rád találtak e sorok.
ömp44444444444madarad
Az elfogadással általában komoly bajok vannak. Minél bőrközelibb valami, annál nehezebben megy. És beszélhetnénk még a kölcsönösségről… Mert olyan nincs, hogy csak egy irányba. De ahhoz, hogy a dolgok rendben menjenek, még nagyon sokat kell írni. (olvasni is)
…és akkor még nem beszéltünk a visszautasítástól való félelemről 😀 olvasok, Csingiz Ajtmatov Rulez! amíg megérkezik a Hajónapló… alig várom! és előre köszönöm… rögtön jelzek.
a fűszálak fejtől-lábtól alszanak
itt-ott felzokog egy virág
névmások hajnalán az én tolakszik a te csöndjébe
egyszerre verdes ezer szempilla redőnye
amitől felriadnak az árokban kucorgó katángok
minden tegnappá válik vitorlát bont a ma
Nem kivonat, csak szűken mért felsorolás… Ezek a sorok megérintettek. A vers pedig megragadott.
Köszönöm, Péterem az összegzést, figyelmedet, rogyásig: Marcsi