az égen bűnös angyal szárnya izzik
lassan árnyék sem marad
Anyám becsavarja a csillagokat Apám Holdat görget
foglyul ejtett zaj belülről kaparja a csöndet
készülnek titkos átváltozások
denevér cikkan árnyéka sebet karcol a falba
vérzik a vályog

*

várom az éjszakát
csillagtéglákból föl is épül sötétség habarcsa tartja
mely itt-ott hígabb s rácsorog bokrokra tetőkre falakra
fázom
emlékeket húzok magamra
halottakból köpönyeg

*

lehetne béke (vagy játék is) ez az éj
Holdgurítós csillag-kirakós
de nem gazdálkodtam okosan álmaimmal
beemeltem őket nappalba éjbe
s védtelen lettem titkaim röntgenképe
mint kútba kavicsok hullanak a napok
és minden új éjszaka egyre mélyebb

*

kendermagos égbolt kotlik a Holdon
de nincs esély pihésedésre
hömpölygő szabad vers most a csönd
ez nem a szonettek éje minden zaklatott
a szél felhők lombok habok
korom közé keveredtek a csillagok

*
meteor egy kettő három hullik a Mindenség tejfoga
kinyitom az ablak ingnyakát nagyot lélegzik a szoba
és Téren és Időn keresztül létem előtti múltam
sorsomba visszarezdül s mint hegyes őshüllőfogazat
a sötétség húsába harap a jegenyesor
derékmagasságban köd hullámzik s levélfonákon
hogy Istenre lásson lyukat rág egy csöpp bogár

*

vadkacsa szeli ketté a tavat
Apám a töltés fölött egyensúlyozik
kalapja félrecsúszott árnyék
mellette Anyám sásról sásra lép
oly könnyű már meg sem hajlanak alatta
tanyánk lábakat növeszt s átballag gyermekkoromba
nyár petróleumszag pörzsölt bogár zizez
kosarakról álmodik egy fűzfaág
Mindenség-csutkáról Isten csillagokat morzsol

ismét együtt a Család