(1) Rézsút süt a nap. A Mama hálóingben
áll a tükör előtt a reggeli fényben.
A haja derékig leeresztve. Szájában
fémcsat. Meszelt falon pók szalad.
A kút melletti vödörben béka ül.
(2) Rézsút süt a nap. Kagylóhéjjal
kirakott várakat mos a víz
életünk játékszigetei körül.
Uzsonna! – szólal meg bennünk
egy hang, és mi várat, napot, vizet
feledve rohanunk vissza a múlt
partjaira. Ki ér oda hamarább.
Vajas kifli íze a szánkban.
(3) Rézsút süt a nap. A bagoly
harmadjára rikolt egy fa tetején.
A derekam alatt hangyaboly,
agyoncsípnek a szúnyogok,
s míg te a nyakamat csókolod,
arcomba bámul egy tehén.
wow! az elveszett gyermekkori nyarak képei… szeretemvers!
Talán nem is veszett el…
Olyan elevenen él bennem! És ahogy öregszem, ez csak fokozódik.
Örülök, hogy megszeretted, Mari!
Anikó
Érzékletes felidézted.
(Persze, hogy fokozódik…)