Egy boldogságból szakított világ van,
összetéveszthetetlen illatában,
a lila fürtök tátongózó pöttyét,
lágy, mennyekbéli fonalakból szőtték,
s hogy a legmesszibb zugot is elérje,
ráigazul a hullámoló szélre,
s mint doborászó mozdulat a szívben,
az égig érő levegőbe libben,
és gyönyörűre mintha azért nőne,
hogy anyák napi csokrot köss belőle.
Egy hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Remek csokrot kötöttél – itt is –, Barátom.