Dugo vremena ti treba da shvatiš
sebe ne u drugima
u sebi trebaš pronaći

Na bini sto puta preživele prošlosti stojiš
kao u vrtu samotna kajsija
al više ne boli
da grad pun odjekom privilegija
odbija uništavajuću snagu ljubavi
Besana pesma sirena te ne mami
Od okusa daljine gorka iznenađenja
zalud ti pokušavaju žudnju stišati
Opsena nemira i nade
zalud se kuni da će te smrviti

Već znaš
svaka zora ulaz novim sjajem ozari
i pre no što ti svaku uspomenu izbriše zaborav
preko prozora neiznajmljene sobe ljubavi zablista
zvezda gladna plamena
Slava prihvatanja nadjača tvoju znatiželju
a lice ti osmeh pomirenja krasi

A megbékélés mosolya

Sok időbe telik mire rájössz
nem másokban
magadban kell megtalálnod önmagad

Ott állsz a százszor újraélt múlt színpadán
ahogy a kertben a magányos barackfa
de már nem fáj
hogy a kiváltság visszhangjával teli város
elutasítja a szeretet megsemmisítő erejét
Nem csábít az álmatlanság szirénéneke
Hasztalan próbálják csillapítani vágyaid
a távolság ízétől megkeseredett meglepetések
Hiába esküszik föl elpusztításodra
a nyugtalanság és a remény káprázata

Már tudod
minden hajnal új fénnyel szórja fel a bejáratot
és mielőtt minden emléked kioltja a feledés
a szerelem kiadatlan szobája ablakán beragyog
egy lángra éhes csillag
Kívánságaidat fölülmúlja az elfogadás dicsősége
és arcodat kiszépíti a megbékélés mosolya