Ki tanúskodik majd fájdalmaitok ellen? Hiszen
sorra veszítitek el a jólelkűeket! Jobbá lesztek
egy nyitott sír láttán, amiben barátotok teteme
mellett imádkoztok? Vagy féltek talán változni,
mert mindig a tiszta, erkölcsös embert szólítják
el az égiek? S ahogy most a vérzivataros időbe
gázoltok, merengtek azon hit nélkül, összetörten,
hogy ki küldi ezt a sok, változatos halált ellenetek,
és miféle átkot véltek hallani azon a nyelven, amit
álmotokban egyszer felétek sodort a perzselő nyár
homokvihara? Vigyázzatok, az elbizakodottság új
metaforát keres! Tele van félelemmel, ezért önmaga
védelmére horganyzott drótfonatot húz. De ki védi
meg elmétekben a nemzeti imádság nyolcszor nyolc
sorát, ki nyújt védőkart az elhagyatottságban dúdolt,
halk elégiáknak?
6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“ki védi meg?”
“ki viszi át?”
Köszönöm, Tibor az árnyalt párhuzamot, igazán megtisztelő számomra, hogy így találod…
“…ki védi meg elmétekben a nemzeti imádság nyolcszor nyolc sorát…?”
Attól tartok, már csak önmagát!
Lacikám, engem is megdöbbentett egy videó, amiben korosztálytól függetlenül a megkérdezettek 90%-a nem tudta elmondani a himnusz egyetlen versszakát sem, nemhogy a nyolcszor nyolc sort…
Sajnálatos (én nem láttam), ám most nem “csupán” a szavak, a sorok, a versszakok feledéséről, nemtudásáról van szó, hanem a TARTALOMról, hiszen a hazafiasság és a hazafiaskodás nem ugyanazok a fogalmak.
Én is így gondolom…