Szelíd szemedben megírt szenvedés:
Isten-hordozta kín az emberért.
Miatyánk, ki az egekben lakozol,
fiaddal miértünk kinek áldozol?

Iszapban a világ. Fetreng. Nevet.
S én, mint a partra tévedt hal, neved
tátogom: Uram, mondd, merre menjek,
hol nincs pokollátszata a mennynek?

Van, hogy a test jobban fáj, mint a bűn.
Ha átkarolsz, a sajgó vágy lehűl;
vigasszá ízesül számban a csend;
s a sötétben rend támad: fényes rend.

Van, hogy halni tudnék. Ha hozzám érsz,
képzelt sebemből kifordul a kés;
kezemből földre hull a panaszlista;
lelkem tiszta lesz: patyolattiszta.

2015. március 10.