Pedikűr

Valaki mondja meg, miért lopkodják a piaci kutyaköröm-köszörűsök lábbal tekert műszerét, gombócra emlékeztető, kaporszakállú macsók? Csak azért, hogy fényes és velős legyen a reggelük? Nem ilyen bonyolult a helyzet, mindössze fafej-irigységről van szó. Olyan szeretethiányos, búval bélelt, fekete napszemüveges, jachton járkálók ezek, akik a párnára is saját arcképüket festetik, csak hogy a világ minden táján a Bermudákon érezhessék magukat. Irigyek, de nem kutya irigyek, hanem a kutyákra irigyek!
Keserves pulykaméreg önti el őket, amikor jól kiegyensúlyozott lelkületű, boldog, gazdáiktól szeretetben megbecsülést kapott, elégedett, fülig mosollyal csaholó vetélytársaikra gondolnak. Ők, a nők bálványai! Kit érdekel, hogy a férfiak is kedvelik a kutyákat? De a nők! “Hogy leszünk mi akkor macsók, piros kendővel átkötött kopasz fejjel?”
Sehonnan sem kapunk annyi szeretetet, mint ezek a loboncosok. Gazdaasszonyka, puffos foteljében hátradőlve, bőrönd nagyságú retikülben vakargatja maga mellett enyhén túlsúlyos, megelégedett tappancsú, köszörült körmű kuvaszát. És akkor még jönnek a kutyaköröm-köszörűsök, akik rájátszanak a dologra, a kutyák még dédelgetettebben érzik magukat. A gazdi nénik szétfolynak, mint tálon a spenót, aszimmetrikus, soha el nem múló ebszeretetükben.
Hiába a boxer alsó, hiába a pénz, van úgy, hogy már reggel azt mondják:
– Tűnés, kisapám!
Rosszabb esetben, épp szeretetért loholás közben csörren a telefon, és a “szia, cicám” köszönésre ez a válasz:
– Ennyi volt, mese volt, talán igaz sem volt! Mire ideérsz, tekintsd magad pingvinnek, valahol az Északi-sarkon, feledd el, hogy valaha is itt laktam, vedd úgy, hogy elköltöztem.
Ezeket a kuvaszokat pedig, olthatatlan fülvakarással és már-már brekegő dédelgetéssel sem unják meg soha.
Elviheti ő a Zambézi mellékfolyójára, vadvízi túrára, hadd lásson krokodilt a drága. Úgy, ébenfeketén, kilövet neki egyet, hogy ott helyben csináljanak táskácskát neki, erre köszönöm helyett lemangalicázza. Szétkaparja, le nem köszörültetett körmeivel a képét és magához öleli azt a bestiát, akit két héttel azelőtt, a piacon, a lábbal tekerős kutyaköröm-köszörűsnél pedikűröztetett. Együtt sírnak, együtt nevetnek, és kiköveteli a visszarepülő jegyet.
Ő meg ül a Zambézi mellékfolyóján egy csónakban, mint egy elítélt légy a lebbencslevesben. Jól megnőtt az orra is, épp, hogy szét nem szúrja a környezetet, de mégsem kell! Reggel, a sarkon lesben állva vár, ha megjön a konkurencia, búcsút mondhat szerszámainak. Álljon négyig négykézlábra, ha kutya akar lenni!
Szegény macsó kesergett tovább, mert lenne ő négykézláb álló gyík, vagy krokodil, vagy babája talpán görkorcsolya, csak a piaci, lábbal hajthatós kutyaköröm-köszörűsök tűnjenek el a világ színéről, hogy végre vele is foglalkozzon valaki, akárki, bárki emberlánya. Kérje meg, hogy legyen pocakos, ne igyon több sört. Üljön folyton otthon, és minden héten elviszi a piaci, lábbal hajhatós kutyaköröm-köszörűshöz, hogy a karmait bádogvágó ollóval levágassa. Kapjon jogosultságot végre a boldogító csaholásra is.