kit mindenéből kifosztanak
s próbálja érteni a sorsot
mindent mérni de önmagához
késve később folthoz a foltot
szeretet mit érsz ünneptelen
gyász-e a gyász ha megváltást hoz
a harang mit üt csak perceket
haragod nem múló s feloldoz
de beledöglesz de belehalsz
és megöl ha ellene élnél
az öröm oly kristálytisztán fals
mint egy kínrím ha mást remélnél
mert kínra rímel minden helyzet:
az támad (s fel) kit eltemetnek
“folthoz a foltot”… szívem lényegéből köszönöm ezt a verset, drága János! ölellek és könyveiddel együtt várlak a Rátkai Klubban február 24-én, kedden, 18 órakor…
“szeretet mit érsz ünneptelen
gyász-e a gyász ha megváltást hoz”
Gratulálok, kedves János!